Városimázs

A városimázs blog most fedezett fel egy érdekes hírt, miszerint tavaly novemberben felfedezték hazánk legnagyobb vízfelületű barlangi tavát. Szilaj Rezső, barlangász 2010 tavasza óta kutatja a tapolcai Berger Károly barlangot, s novemberben jutott el a kb. 25 méter átmérőjű barlangterembe, ahol egy hat méter mély tóra leltek.

Tapolca város egyik fő védjegye a tavasbarlang, (melyet gyógybarlangként is elismertek), s külön kuriózum, hogy ezekben a tavakban csónakázásra van lehetőség. Érdekes, hogy a felfedezés novemberi, a város ezt egyáltalán nem kommunikálta (a honlapján sehol sem említi meg ezt a páratlan felfedezést!)

Igaz, hogy a barlang még nem látogatható, „Ahhoz, hogy turistalátványossággá váljanak, jelentős, különböző engedélyekhez kötött fejlesztések szükségesek: ki kell alakítani egy új lejáratot, szélesíteni kell a folyosókat, és ki kell építeni a világítást is” - nyilatkozta a barlangkutató csoport vezetője, Szilaj Rezső.

Mindezek ellenére felfoghatatlan, hogy erre a hatalmas lehetőségre nem csapott le azonnal a város, kürtölte volna tele a sajtót. Sehol egy városvezetői médiamegjelenés, (leszámítva a helyi lap decemberi számában egy kis cikket) a honlapon nem hirdeti öles címszalag az új barlangot. Egyedüli hosszabb anyagot itt találtunk, mely a már többször is említett Szilaj Rezső cikke. Ennél sokkal aktívabban kellene kihasználnia a városnak az új barlangban rejlő kommunikációs lehetőségeket.

Vajon a városvezetés inkább arra vár, amikor „biztossá” válik a projekt, és már kész a barlang a vendégek fogadására? Bár véleményünk szerint most sem lenne korai beharangozni ezt a potenciális városimázsépítő felfedezést, és el lehetne kezdeni egy erre épülő minikampányt.

Mostanában egyre népszerűbb, hogy az elhunytak meghagyják hozzátartozóiknak, hogy hamvaikat a tengerbe szórják (legyen elég most egy magyar példa, a 2007-ben elhunyt Szakácsi Sándor, színművész)

Velence, a lagúnák városa erre az új szokásra építve szeretne hagyományt teremteni. A városimázs blog egy nagyon érdekes cikket talált erről, ami itt olvasható.

Velence város önkormányzata, felismerve az új szokásban rejlő marketinglehetőséget, úgy döntött, hogy megteremti azokat a feltételeket, melyek ahhoz szükséges, hogy az elhunyt hozzátartozói a hamvakat a lagúnákba szórják. Ez ugyanis eddig tilos volt.

Ahogy Velence Városi Tanácsának szóvivője fogalmaz: „Az álom, hogy a végső nyughelyed Velence legyen, nemsokára valóság lesz, ugyanis a szabályozások nemsokára lehetővé teszik a hamvak szétszórását a lagúnában. Minden évben tucatjával kapunk erre irányuló kérelmeket az emberektől, de eddig ezeket vissza kellett utasítanunk” Külföldiek számára a velencei lagúnahamvasztás 350 euró (96 ezer forint), helyi lakosoknak természetesen olcsóbb.

A San Michele szigeten lévő temetőből egy kis hidat terveznek építeni a közeli lagúnába, ahol megtörténhet a gyászszertartás. Lehetőség lesz a hamvak szétszórására egy hajóból is, aki így kívánja, de a szabályozás szerint csak a parktól 700 méter távolságra.

Az olasz állam ezzel kapcsolatban jóváhagyott egy kerettörvényt és normáinak kidolgozását rábízta az egyes tartományokra. Az olasz katolikus püspöki kar szerint nem etikus a hamvak szétszórása, mivel a holtak helye a temetőkben, illetve a templomokban van. Ugyanakkor a katolikus tanítás nincs a szétszórás ellen, amennyiben az nem rombolja a feltámadásba vetett hitet, így a hagyományosan vallásos olaszok lelkiismeret-furdalás nélkül kérhetnek ilyen szertartást szeretteik számára.

Ez az eset jól példázza, hogy egy város, felismerve egy létező igényt, a saját javára igyekszik azt fordítani. Ezt a meglévő szokást a lagúnák városa kiválóan tudta harmonizálni a város földrajzi és kulturális adottságaival, s ennek köszönhetően (mint az a cikkben is olvasható) Velence kezdeményezése Olaszország határain túl is népszerű lehet, ezzel is még jobban pozícionálva magát.

Liszt Ferenc szülővárosa, Doborján (mai nevén Raiding) rendesen bealudta a már régóta beharangozott Liszt emlékévet. Az alig 800 fős osztrák település legfontosabb turistacsalogatója a nagy romantikus zeneszerző köré épített imázs. Ide tartozik természetesen a Liszt szülőházában berendezett múzeum, a minden ősszel megrendezett koncertsorozat, természetesen Liszt Ferenc műveiből, parkok, terek utcák, szobrok, mind a nagy zeneszerzőköré épült brand kiaknázására szolgál.

Ezért még inkább elkeserítőbb, hogy Raiding honlapja egyetlen szót sem említ a jeles eseménysorozatról, mely természetesen rengeteg programot kínál az érdeklődőknek egész évben. Annak ellenére, hogy a honlap fejlécében is ez olvasható: „Liszt and more”, 2010. június 24. (!) óta nem frissült. Érthetetlen, hogy egy ilyen kulcsfontosságú rendezvénysorozatról, mely ilyen szorosan kötődik a településhez, a város vezetői egyszerűen elsiklanak a saját honlapjukon.

Érdekes módon a GYSEV már tavaly ősszel gondolt az emlékévre egy zenélő mozdony keretében, mely nem csak Magyarországon, hanem Ausztriában is közlekedik, igaz ez náluk már hagyomány, hiszen látható volt Széchényi és Haydn képmásával díszített mozdonyokat a hozzájuk kötődő emlékévben. Ezzel szemben egy magyar honlap (mely elérhető német és angol nyelven is), igen részletes információkkal szolgál nemcsak a hazai, de az osztrák programokról is, így természetesen a Raidingben tartandó koncertekről is.

Egy település számára ilyen óriási lehetőség egy életben csak egyszer adódik. A zeneszerető nagyközönség most érdeklődve tekint(ene) Doborján/Raiding felé, s a városka vezetőinek csak meg kellene ragadniuk az alkalmat. Ám a jelek szerint eddig fülük botját sem mozdították rá.

Ma látott napvilágot az a hír, miszerint a főváros, tizennyolc év ingyenes használatba vétel után területfoglalási díjat kérne a Sziget Fesztivál rendezőitől, hozzávetőleg két és fél milliárd (!) forintot. Ez körülbelül a teljes rendezvény költségvetésének megfelelő összeg.

Közép-Európa legnagyobb könnyűzenei rendezvénye már hosszú évek óta különösen a külföldi fiatalok számára nyújt vonzó célpontot. Az elmúlt, 18 esztendő alatt a Sziget Fesztivál fogalommá vált, neve egybeforrt Budapesttel éppúgy, mint a fiatalos lendülettel, a nyárral és a bulival. A rendezvény tette fel a fővárost Európa fesztivál-térképére (egyébként egy jó gyűjtés itt), és pár nemzetközi díjat is besöpört (legjobb nemzetközifesztivál 2009-ben, illetve egyelőre shortlisten a European Festival Awardson).

Természetesen vannak a Szigetnek ellenzői, nem is kevesen, ám most nem az ellenzők miatt került veszélybe a fesztivál megrendezése, mint ahogy az az elmúlt években „megszokott” volt. Tarlós István főpolgármester Budapest katasztrofális anyagi állapotára hivatkozva kérne bérleti díjat a rendezőktől. Az amúgy is óriási költségvetési hiányokkal küzdő főváros ugyanis 2011-ben további forrásmegvonásokra számíthat.

Érdekes azonban, hogy a Forma-1 rendezéséért még külön fizet is a főváros, és a magyar állam egyaránt. Természetesen a száguldó cirkusz megrendezése is óriási presztízs Budapestnek (még, ha Mogyoródon van is), hiszen a külföldi és hazai turisták ekkor óriási mennyiségben özönlik el a várost, s természetesen fogyasztanak, ezáltal a gazdaságra is élénkítő hatást gyakorol. Ugyanez elmondható a Sziget Fesztiválról is (A KPMG tanulmánya szerint több mint 3,5 milliárdos pozitív GDP-hatással bír, 1,4 milliárd forint adó- és járulékbevétel növekményt eredményez).

Gerendai Károly, a Sziget ügyvezető igazgatója kijelentette: „a Sziget végét jelentené, ha a főváros csakugyan 2,5 milliárd forintot kérne. Ez a világ legirreálisabb követelése.”

A Sziget ellehetetlenülésével a főváros nemcsak az idegenforgalomból származó tetemes bevételtől esne el, hanem hatalmas presztízs veszteséget is okozna önmagának, hiszen egy már bejáratott brandet tüntetne el, s ennek következményeivel nem biztos, hogy számoltak a döntéshozók.

Kisumu, Kenya harmadik legnagyobb városa, december elején csatlakozott az ENSZ egyik szakosított stratégiájához, amely a környezeti katasztrófák hatásainak minimalizását közös stratégiák elfogadásával kívánja elérni.

A fejlődő országok nemcsak a legkiszolgáltatottabbak a klímaváltozás káros hatásainak, de a városiasodás negatív folyamata is őket sújtja legnagyobb mértékben. A két folyamat pedig beláthatatlan és kezelhetetlen jelenségeket idézhet elő egy esetleges környezeti katasztrófa esetén. Az hihetetlen mértékben bővülő városi lakosság rossz életkörülményei és az infrastruktúra rossz színvonala gyakorlatilag az adott közösség teljes összeomlását is eredményezheti.

Ezt elkerülendő, a jövő váratlan eseményeire felkészülendő az ENSZ meghirdetett egy nemzetközi stratégiát, hogy a helyi önkormányzatok fel tudjanak készülni, adott esetben el is tudják kerülni egy tömeges, emberi életeket is követelő katasztrófahelyzet kezelhetetlenné válását. Vilégszerte 150 város csatlakozott a kezdeményezéshez.

Az ENSZ szakértői összeállítottak egy tíz pontos listát, amely azokat az intézkedéseket tartalmazza, amelyek foganatosításával minimalizálható a társadalmi és infrastruktúrális kár, amit egy ilyen katasztrófa okozhat. Ezen a listán az építkezések során alkalmazott technológiáktól kezdve az egészségügyi ellátó rendszer felkészítésén át, tömeges próba riadók tartásán át sok minden szerepel. Kisumunak ráadásul nem csak a környezeti viszontagságokra (a heves esőzések miatt gyakoriak a földcsuszamlások és sár lavinák a környéken) kell felkészülnie, hanem az ember okozta katasztrófákra is, hiszen a közelben több petrolkémiai üzem is található.

A "Making Cities Resilient - My city is getting ready!" kampány azért jött létre, hogy a stratégiához csatlakozó városoknak ne csak többlet költséget jelentsen az amúgy hasznos stratégiák adoptálása. A kampány által felhívhatják magukra a fejlődő városok a befektetők és más városok lakóinak figyelmét is.  Így egyszerre lehetnek kívánatosak a munkahelyeket teremtő vállalkozók és a munkaerőként a városba áramló lakosság körében is, és állhatnak az urbanizáció élére, mint biztonságos és a lakosaira vigyázó, modern és felelős közösség.

http://www.youtube.com/user/UNISDR